Ez az egyik figura, akiről a halálhidas Rimini dolgozatát írom. Franca Valeri alkotta meg a karaktert a rádiókabaréban 1949-ben. Ha valaki látta Lattuada – Fellini közös rendezésében A varieté fényeit, ott volt egy szerep szerint magyar koreográfus (a szereplőt Micinek…

Vihar van, az égzengés ébresztett, de mire aztán rendesen felkeltem, már tiszta volt az ég. Volt annyi eszem még tegnap, hogy egy kicsit nyomozzak a többi diák után, mi a véleményük a hiánycikk könyvekről. És lám, siker, mert az egyik jólélek letette a fénymásolatokat a Carpe…

Ötkor kelni, be a Terminire, elkapni a vonatot, feljutni a repülőre, leszállni a repülőről, futni, elkapni a buszt, hazajönni a busszal Bécsből, ez volt a mai terv. Végül sikerült, bár voltak necces pillanatok, de a Heute magazin horoszkópja megmondta: „Ma ön előtt csak egy…

Rómát a tegnapi nappal be is fejeztük. Bár ezrével lenne még látnivaló, hiszen nem láttuk még a Villa Farnesét, vagy a Galatea diadalát, és még ki tudja, hány értéket. Ma vízkereszt, így minden zárva, viszont addig szervezkedtem, amíg össze nem hoztam egy találkozót Sienában…

Kiderült, a litván apja „cigány”-nak hív engem. Ennek örülhetek, mert állítólag ez még nem is olyan rossz a család ismerőseinek becenevéhez képest. Apu ugyanis mindenkinek ad egy becenevet, ami még véletlenül sem keresztnév, lásd a lánya barátját Quasimodonak…

Ma nem is igazán Róma, hiszen kell a kikapcsolódás, helyette inkább Tivoli. Ez negyven kilométerre van innét, és megspórolhattunk volna magunknak néhány ősz hajszálat, ha a Tiburtinán rendesen kiírják, honnét hová, milyen vonat megy. A metrókijárattól a vágányra jel mutat,…

Ma kipipáljuk a lista utolsó elemét, helyére tesszük a zárókövet, levesszük az utolsó meggyes ízű édességet a közért polcáról, hadd rohadjon rájuk a barackos, kell a kutyának, és elmegyünk az Első Felvonás templomba (Sant’Andrea della Valle), amit csak így hívunk…

A tegnapi Szent Lépcső után a litván még ma reggel is lutheránus volt, ami nagy szó, mert nem tudja, az miben is más; de szó volt arról is, hogy új szektát alapítunk, nekünk Szent Gangunk lesz, és mi leszünk ott a Szent Házmesterek. Mára volt jegyünk a Villa Borghesebe; ott aztán…

Ma reggel elaludtuk a pápai áldást, úgy volt, hogy kimegyünk, de aztán hagytuk a fenébe, legfeljebb elmegyünk vízkeresztkor, így is már annyi áldás van rajtunk, hogy ihaj, tíz ország nemzeti lottóját fogjuk teljesen lenullázni idén, könyörületből nem is viszünk el más…

Szilveszter. Mára a Via Appia, és a katakombák voltak tervben délelőtt, de nem keltünk fel. Mivel megint bezár minden egy időre, előre kellett vásárolnunk, többek közt balzsamos, Looney Toons-os papírzsebkendőt, amiért fele királyságunkat elajándékoztuk volna tegnap. Az…

Ma beszélő van, nem is lehetett parkolni a börtön közelében; és nem épp a legótvarabb kocsik sorakoztak előtte, talán majd legközelebb sikerül a tökéletes bűntény. Ma azonban az ókori Rómával foglalkozunk, Forum Romanum, hét domb, és mindaz, amiknek a képeit évekig…

Reggel ment a harc, mert a litván kapott egy receptet Litvániából litvánul, a háziorvosa felírt neki valami antibiotikumot, hogy azt szerezze be. Tudni kell, hogy ő nagyon bogyós, már-már élvezettel kapkodja be. A patikában, noha művészet volt elolvasni az orvos írását, megszerezte…

Ma már ketten köpködünk, mert nekem is fáj a torkom. Mykolas ellopta a tekercs papírt a WC-ből, hogy legyen mibe orrot fújnia. A mai terv igen képlékenynek ígérkezett, nagyjából ugyan tudtuk, mit akarunk ma megnézni, de minden útközben dőlt el. Miután elfogyasztottuk a…

Felkeltünk, nyomorultul, nem mintha én is elkaptam volna az a rémséget, ami most a litvánban fertőz (bár vannak erre mutató jelek), hanem a hátamon mintha becsípődött volna valami, fogalmam sincs, mi lehet az, de nagyon erős a nyilalló fájdalom, levegővételnél is érzem, és nem…

Csak asszisztálni tudok hercegem haldoklásához; egész nap aludt, én meg úgy gondoltam, minek menjek be a városba, már érvényes jegyem sincs, és még mindig minden zárva, így fordításaimmal, írásbeli dolgaimmal igyekeztem felzárkózni. A talpam egyébként is éget a tegnap túra…

Ma reggel kelteget a herceg, hogy ideje már, majd kezembe nyom egy etióp éhező és egy gnómszerű teremtmény szerelemgyerekét ábrázoló képet, aminek lóg a jobb mellbimbója, hogy boldogkarácsonyt, ez egyébként én vagyok. Aha. Hát, nagyon kedves tőled, tök eredeti, és mivel tudom,…

Felkeltünk, elintéztük a recepciót, vásároltunk kaját, és bementünk a városba. A Vatikánnal kezdtük, vagyis, kis kerülőúton mentünk, hogy az Ottaviano metrótól ne oldalt, hanem szembetaláljuk magunkat a Szent Péter térrel. Ennek eredményeképp találtunk egy kis pinceboltot,…

Reggel megyek Riminihez (aki most jó könyvet hozott el, s nem is késett), és látom, a koli hirdetőtábláján kinn díszeleg egy Rossellinek (és zárójelben Ándzselónak) címzett képeslap, hogy boldog karácsonyt kíván ezáltal egy tavalyi lengyel Erasmusos. Na, ez tisztára Kuvait.…

Megbeszéltem a kis herceggel, hogy a szállás helyett a Terminin találkozunk Rómában. Bár ő két órával előbb lesz ott mint én, inkább vár, mert a vonat lépcsőjéről a peronra érkezés pillanatában elveszettnek nyilvánítja magát, és így az én feladatom lesz Vergiliusként…

Ó, borzadály, nem olyan könnyű dolog ez, ma sem haladtam sokat a szakdolival, sajnos most mindent ennek rendelek alá. Mert persze nekem a járatlan út kellett… Viszont a sienai két Aiste, emlékszünk, a táncolós, és a pesszimista, meghívott magához Messinába. Nélkülük is…

Tegnap késő estig pakolásztunk, az utazás túlélési esélyeit latolgattuk majdnem hajnalig. Mivel levizsgáztunk, nem tartottuk fontosnak, hogy pontosan érjünk be órakezdésre; ez az enyhe kifejezés hivatott takarni, hogy csak dél körül indultunk el, és még Antontól sem köszöntünk…

Az írásbeli része selymes kis semmiség volt, még szótárt is lehetett használni. A szóbeli rögtön utána következett, és elvileg egy kis monológgal kellett készülni, amiben bemutatunk valamit. Tehát tkp. meg lehetett tanulni szóról-szóra, és mint egy leckét felmondani. Na, ez…

Hatkor sikerült kelni, összepakoltunk és kijelentkeztünk. A mára is beígért 30% esőnek semmi nyoma. A recepciósnő hosszan lamentált, miért hagyjuk ott előbb a helyet, de hát dolgunk van, aranyos, tetszik tudni, mi nem üdülünk az Erasmus-szal. Az egyetlen busz a kemping előtt a nő…

Déltájban ébredtünk, röhejes napsütésben, Clin-tiszta égbolttal. Menni nem mehettünk még sehova, mert a fregoli még tele, és nem voltunk közszeméremsértő hangulatban.A San Gimignanoban vásárolt sakkal, és kártyával vártuk a száradást. Meg akart tanítani valami elvileg…

Régóta terveztük Mykolas-szal, csak nem akartam elkiabálni, hátha befűt azon tervünknek az időjárás, hogy egy hátizsákkal elutazunk Elbára, a szigetre, ami minden hírnevét, és attrakcióját Napóleonnak köszönheti. Azért is adtam ilyen bugyuta alcímkliséket, mint a fáraó…